Érdekességek

Amikor a Balaton-sorozat első, második és harmadik kötetére készültem, rengeteg anyagot összegyűjtöttem. Sok könyvet, újságot, cikket elolvastam, blogokat követtem. A mesekönyvekbe persze csak az kerülhetett bele végül, ami egy kisgyerek számára is izgalmas, de a felkészülés során számtalan érdekes történettel találkoztam. Ezek közül írok most le néhányat.

 

Balaton-irodalom: A Balaton-sorozat készítése során nagyszerű olvasmányokra sikerült szert tennem, bőséges „Balaton-könyvtáram” lett. Akad a könyvek között több, mint százéves kiadvány, de akad mai mű is, útikönyvek, építészeti, történelmi, földrajzi, mérnöki kiadványok… Jobbnál jobbak. Az egyik különleges kincs Cholnoky Jenő 1936-os Balaton-könyve, a másik egy 1912-es könyv Balatonkenese kialakulásáról, illetve Malonyai Dezső 1911-es A magyar nép művészete című ötkötetes műve, ami olyan súllyal bír, hogy csaknem összeroskadtam, mire trolin hazacipeltem az antikváriumból és fellépcsőztem vele a harmadikra, de megérte! 

Balatonföldvári kelta földvár: Olykor izgalmas időutazásokat is tettem, pl. hosszú időt töltöttem Balatonföldvár nevének forrása, az egykori kelta földvár felderítésével. Találtam egy 1920-as és egy 1961-es régészeti tanulmányt erről, illetve a helyszínen próbáltam feltérképezni, mi látható a 2500 éves földvárból. Nagyon érdekes nyomozás volt, végül egy Stefánia-sánc nevű dombot sikerült beazonosítani, szinte biztosan ez lehetett a kelta földvár egyik sánca, feltehetően a mai Országzászlótól a Széchenyi-villáig húzódott, háromszög alakban. A „földvár” elnevezés szerintem megtévesztő egy kisgyerek számára, mert úgy hangzik, mintha egy „klasszikus” vár volna tornyokkal és bástyákkal (az óvodáskorú kis olvasó fejében egy földből épített díszes kastély jelenhet meg erre a szóra), ezért rajzban egyértelműsítettem a földvár fogalmát is. A Közeli Széchenyi-villában (Kulipintyó) érdekes kelta leleteket is láthatunk.

Siófoki Ezüstpart: Egy másik múltba nyúló érdekesség Siófokhoz kötődik. Balatonszéplak (a mai Ezüstpart) az 1930-as években még egészen máshogy nézett ki: apró, kedves házak, homokos part... Aztán a turizmus fejlődésével megkezdődött a nagy szállodák kora, ahogy az Építészfórumban olvashatjuk (2020). Ekkor a siófoki városvezetés úgy döntött, hogy feltölti a siófoki partszakaszt, ide épültek fel a nagy hotelek Márton István tervezésében, erről számol be az 1969-es Tükör magazin, illetve az Építészfórum (2021). A Vaterán sikerült beszereznem az 1933-34-es Tükör-magazinokat, melyekben több olyan fotót is találtam, melyek a balatonszéplaki Balaton Lidó fürdőtelepet reklámozzák. Az egyik kép azt a terültetet mutatja a magasból, ahol ma az Ezüstpart szállodái sorakoznak. Igazi időutazás, néhány ház áll mindössze elszórva, a partszakasz girbe-gurba. Egy drónos céggel megcsináltattam ugyanezt a fotót a mai állapotokról. Tisztán kivehető, hol történt mesterséges feltöltés a hatvanas években, és jól érzékelhető a környék benépesülése is. Bejelöltem sárgával a vasutat, pirossal pedig az egykori partot, ami ma már Liszt Ferenc sétány. Ha ma az Ezüstparton sétálunk, vicces belegondolni, hogy a hatvanas években itt még a Balaton vizében állnánk. Siófok alakulásáról a várostörténeti tanulmányokban és a Magyar Építőművészet számaiba is olvashatunk.

Veszprémi várnegyed rajza: A rajzok is sok kihívást hoztak: pl. a veszprémi várnegyedet hiába barangoltam be többször is, a háztetőket lentről nem lehet látni. Így megkértem egy drónos szakembert, hogy készítsen madártávlati felvételeket nekem az érintett területről, ennek alapján már el tudtam készíteni ezt a rajzot: https://www.youtube.com/watch?v=ku6PCPa4JN4 .

Anna-bál: Balatonfüreden minden évben az Anna névnaphoz (július 26.) legközelebbi hétvégén megrendezik a nagy múltú Anna-bált. Az áll a köztudatban, hogy az első Anna-bált 1825. július 26-án rendezte meg a Horváth-házban Szentgyörgyi Horváth János Fülöp lánya tiszteletére, akit Szentgyörgyi Horváth Mária Krisztina Julianna Erzsébet Konstancia néven anyakönyveztek és Krisztinának szólítottak. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért Anna-bálnak hívják, ha a lány Krisztina volt? Miért nem Krisztina-bál? Erre az érdekes kérdésre többféle válasz is létezik: lehetséges, hogy azért, mert Anna-napon tartották az első bált. Vagy talán azért, mert a ház úrnőjét, Krisztina édesanyját Latinovics Annának hívták. De más magyarázat is lehetséges, erről ír a Füredi História 2017/2 lapszámában Tóth-Bencze Tamás, illetve a Füredi História 16/1 számában Balogh Gyula. A Szentgyörgyi Horváth családfát tanulmányozva rálelhetünk egy hasonló korú unokatestvérre, akit Annának hívtak és később Paccassy báró hitvese lett, így felmerülhet az is, hogy a történet főszereplője nem is az a fiatal lány, akiről a krónikák szólnak, aki férjhez ment Kiss Ernő későbbi aradi vértanúhoz. A két lány között egy évtized korkülönbség van, de mivel az első Anna-bál időpontja is bizonytalan, így ez a felvetés is lehetséges.

Így készült: A Balaton-sorozat készítése sok időt, munkát igényelt. Bízom benne, hogy a családoknak legalább annyi örömöt hoz majd a könyvek forgatása, mint nekem az elkészítése. Szerettem volna sokféle ötletet adni, szép helyszíneket, a legkisebbek számára izgalmas programokat, különleges látnivalókat és sok érdekes információt beleszőni a könyvekbe, reménykedem, hogy mindenki talál benne újdonságot.

Balatonkenesei tatárlikak: Kenesén, a 40 méter magas partfalban 9 titokzatos mélyedést láthatunk. Ezeket a mesterséges üregeket tatárlikaknak nevezzük, a mondák szerint ide menekültek a helyiek a tatárok, majd a törökök elől. A jegyzői hivatal őriz egy 1676-ból való jegyzőkönyvet, mely szerint gyerekek is születtek ezekben a hajlékokban. Elgondolkodtam, hogy a lakók vajon hogyan jutottak fel a több méter magasan nyíló likakba? A választ Jankó János 1902-es tanulmányában találtam meg. Régen a sziklafal sokkal lankásabb, lejtősebb volt. Keskeny ösvény vezetett fel a legfelső luk magasságába. Erről az ösvényről vájták ki a legfelső üreget, ez volt az első mind közül. Később leomlott a sziklafal felső része, és az üreghez vezető ösvény is megsemmisült. Ezért a lakók néhány méterrel lejjebb vájtak egy újabb üreget. A partomlások következtében összesen öt különböző szinten készültek el ezek az üregek, mindig lejjebb és lejjebb. Ma csak az alsó üregeket tudják a kíváncsi kirándulók megközelíteni, a fentieket csak hegymászók érik el.

Fürdőruha-divat: A strandolás, fürdőélet elterjedésével megszületett egy új ruhadarab, a fürdőruha. Eleinte, a huszadik század elején ez még nem sokban különbözött egy utcán is viselhető ruhától, csupán könnyedebb anyagból készült. Idővel a fürdőruha egyre többet hagyott szabadon, de még a 30-as években is mércével ellenőrizték a strandfelügyelők, hogy a nők ruhája nem túl rövid-e. Azóta a fürdőruha-divat sokat változott. A bikinit, melyet ma a legtöbb nő visel a strandokon, 1946-ban mutatták be, a kísérleti atomrobbantás helyszínéül szolgáló Bikini nevű korallzátonyról kapta a nevét. A merész dizájn miatt a bikini bemutatását egyetlen korabeli manöken sem vállalta, végül egy párizsi kaszinó 19 éves táncosnője lett a főszereplője ennek a divattörténeti eseménynek. A bemutatón a modell egy gyufásdobozt tart a kezében, hogy érzékeltesse, milyen picike egy bikini. A kétrészes fürdőruhát akkoriban még sokan ellenezték, akadt, ahol be is tiltották. Azóta persze etéren is sokat változott a divat.

Hungária utca: Van a siófoki Ezüstparton egy Hungária nevű utca, amihez érdekes történet kötődik. Az 1920-as évek végén Szűcs Zsigmond megvette a partszakasz méretes darabját. Felparcellázta, és árulni kezdte a telkeket. 1930-ban  hírverésből kitalálta, hogy az egyik utcát elnevezi Hungária utcának, és felajánlja az utca összes telkét, házzal együtt az évről évre megválasztott szépségkirálynőnek, Miss Hungáriának. A történetről a Siófoki Hírek N. Kósa Judittal készült cikkében olvastam (2021.06). 1931-ben meg is valósult az első nyeremény-átadás, Miss Hungary (Tasnády Fekete Mária, a képen) átvehette a telket, házzal együtt, majd a nyári Balaton Tündére választás győztese is telket és házat kapott, sőt, az 1932-es Miss Hungary (Lampel Ica) is megkapta nyereményét. A gazdasági világválság végül elsodorta a kezdeményezést, és az utca nem népesült be a szépségkirálynőkkel. Később, az 1960-as években mesterséges feltöltés készült az Ezüstparton, a vízparti telkek sokat veszítettek az értékükből, így az akció feledésbe merült. Ma már csak az utca neve emlékeztet a históriára. A szépségversenyekről sok érdekességet rejt Köves József Elfelejtett királynők könyve. A történet a Színházi Élet hasábjain követhető, de olvasható az Építészfórumban is (2020.08., Ferkai András).

Az 1930-as évek magyar szépségkirálynőinek története nagyszerűen követhető a Színházi Élet Magazin megfelelő számaiban, ezeket a régi újságokat lapozgatva valódi időutazást tehetünk egy száz évvel korábbi világba.

Az 1933-34-es Tükör Magazinok, melyeket sikerült beszeznem, sok érdekes információt rejtenek Balatonszéplak fejlődéséről, múltjáról. Számomra nagy élmény volt, amikor hozzájutottam. Az ebben látható egykori fotókon jól látszik, hogy akkoriban Siófoknál még szélesebb volt a Balaton, a partok mesterséges feltöltése csak később történt meg.

Keszthely szépe: Keszthely városának a Festetics-kastélyon, a Georgikonon, a sok múzeumon és templomon kívül van egy olyan büszkesége is, amiről kevesen tudnak. Itt született Simon Böske, az első magyar szépségkirálynő, aki szépségével meghódította a világot. Egyedülálló módon négy különböző címet is elnyert: Kesztelyi Korzó szépe (1925), Balaton tündére (1925), Miss Hungária (1929), Miss Európa (1929). Egykori lakóházán, a Kossuth utca 2. szám falán dombormű és emléktábla emlékeztet erre. Szintén kevésbé köztudott, hogy Keszthelyen született Szendrey Júlia, Petőfi hitvese is.

Szamárkő:  A Zamárdiban található Szamárkőhöz sok legenda kötődik. A két kőtömbből álló nevezetesség kisebb tömbjén két nyom látható, egy patanyom, és egy gyermeki lábnyom. Úgy hírlik, hogy valaha a kis Jézus szamárháton járt erre Szűz Máriával és Szent Józseffel, a kő mellett elhaladva a szamár odakapott a szikla oldalán nőtt fűcsomóhoz. A nagyobb sziklán egy vályúszerű mélyedést és ennek végén "tűzgödröt" látunk, vélhetően pogány szertartások helyszíne volt egykor. Zamárdiban ma is hagyomány, hogy Szent Iván éjszakáján énekszóval, tűzugrással egybekötött mulatságot tartanak a Szamárkőnél, mely egészen hajnalig tart. A két kőtömb keletkezéséről sok rege kering: a vízözön sodorta ide, vagy a tihanyi tűzhányó kitörése repítette át a Balaton felett, majd itt csapódott a földbe, de a geológusok szerint helyben képződött a vulkáni utóműködés eredményként.

Vasbeton híd Balatonföldváron: A balatonföldvári kikötő számos érdekességet rejt. A jól elrendezett, kellemes kikötőt 1905-ben alakították ki. A hajóállomás épületét, mely rávezeti a sétálókat a parti sétányra, nemrég szépen felújították, visszaállítva eredeti állapotát. A kikötőben található a Balaton Klub egykori székháza, mely a vasbeton építészet egyik korabeli remekműve, a mesterségesen létrehozott Galamb-sziget, és egy igazi kuriózum: a vasbeton pilléreken nyugvó 102 méter hosszú gyaloghíd, mely ma már ipari műemlék. A hidat Zielinszky Szilárd, a vasbeton építészet mestere tervezte.

Halagút Veszprémben: Ha a veszprémi viadukt alatt, a Kittenberger utcán sétálunk, majd befordulunk az erdei ösvényre, hamarosan egy alagúthoz érkezünk. Ez régen egy fontos útvonal része volt, ma már nem használják.  Most azonban szép szerepet kapott: sok millió évvel ezelőtt egy őstenger hullámzott itt, ennek az élővilágát festették fel a falakra, így a Halagútban megcsodálhatjuk a 230 millió évvel ezelőtti Tethys-tenger lakóit.

Mamutok Balatonfőkajár mellett: 2006-ban, amikor megépült a Balatonakarattyát és Balatonfűzfőt elkerülő út, az építkezés során két mamut épségben maradt csontváza került elő a löszfalból. A több mint 10 ezer éves gyapjas mamutanya és borja a Tonna és a Mázsa nevet kapták. Csontvázuk a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum kiállításán láthatók.

Csittényhegyi vasúti alagút: A balatonkenesei Kisfaludy-kilátóból fenséges kilátás nyílik a Balatonra. Ennek a helyszínnek a beberangolása épp egy téli napra esett, fehér hóréteg borította be a tájat. Elindultam a Koppány sorról felfelé vezető ösvényen, óvatosan kapaszkodva az erdei lépcsősor korlátjába hamarosan felértem a frissen felújított csittényhegyi vasúti alagúthoz, ami 1909 óta áll a kenesei hegyoldalban. Szerencsésen még vonatot is láttam áthaladi rajta. Innen már csak egy rövid szakasz és fent vagyunk a kilátónál, érdemes nekivágni!

A Balaton szabályzása: A felkészülés során vízügyi szakkönyveket is beszereztem, ki gondolná, hogy a folyamszabályozás érdekes lehet? És az! A Sió csatorna története olyan erősen összefonódik a Balaton alakulásával, hogy mindneképpen érdemes volt Virág Árpád könyvében is elmerülni. Valaha, nem is olyan régen a Balaton vízszintje 3 méterrel magasabb volt, mint ma. Az Ős-Balaton lecsapolásának ötlete az 1800-as évek elején kezdett formálódni, majd 1827-ben az országgyűlés elfogadta Beszédes József terveit. A mai Siófok helyén elterülő lagúnarendszer vízimalmait lebontották, majd megépült a Sió-csatorna, és 1863-ban megnyitották a Sió-zsilipet. A csatornát később többször is szélesítették, mélytették, ma is ezen keresztül áramlik le a Balaton vize a Dunába, a vízszint ingadozásairól rendszeresen készül tanulmány.

Nagyberek: Amikor a Balaton-könyvhöz anyagokat gyűjtöttem, sokat olvastam a Nagyberekről. Mára a láp legnagyobb része eltűnt, mindössze a Fehérvizi-láp őrzi az egykori berek emlékét. A Nagyberek lecsapolásának folyamata a Sió-csatorna kiépítésével egy időben kezdődött, a lecsapolást a Déli Vaspálya Társaság is sürgette, mert 1858-ban elkezdték építeni a déli parton futó vasutat. 1864-ben megalakult a Balaton Nyugati Bozót Lecsapoló Társulat, és a berek vizének leengedését a külvizek és belvizek elválasztásával oldották meg. A külvizek elvezetésére megépült a Nyugati övcsatorna, mely a lápot tápláló öt vízfolyást bevitte a Balatonba, a belvizek eltüntetésére pedig szivattyútelepek létesültek.

Balatonfenyvesi kisvasút: Az egykori Nagyberek emlékét őrzi a Fehérvizi-láp, melyet leginkább a Balatonfenyvesi kisvasútból csodálhatunk meg. Érdemes felülni rá! Ahol ma a kisvasút zakatol, ott terült el valaha a Nagyberek lápvidéke. Ha már Balatonfenyvesen járunk, ne hagyjuk ki a fenyőtobozokat formázó játszóteret se!

A Balaton szigetei: A Balaton régi térképeit nézegetve jól látható, hogy valaha, amikor a tó vízszintje még sokkal magasabb volt, Szigliget, Fonyód és Tihany is sziget volt. Ehhez kapcsolódó érdekességet olvastam Tapolcáról is. Az 1960-as években felvetődött, hogy Tapolcának is saját Balatonpartja legyen, ennek érdekében óriási földtömeget mozgattak volna meg, mesterséges öblöt ásva Tapolcáig. A terv abszurdnak tűnik, végül nem is valósult meg.

Az egykori tihanyi vár: Nagy élmény volt Soós Elemér 1916-os műve (A tihanyi vár története, hadi- és műleírása), melyben Tihany egykori váráról olvashatunk érdekes tudnivalókat. Tihany középkori vára nagy jelentőséggel bírt, sok érdekes cikk és tanulmány foglalkozik vele, nekem Zákonyi Ferenc és Lipták Gábor cikke a kedvencem, de a Várlexikon írása, és Karlinszky Balázs tanulmánya is foglalkozik vele. A picike, de annál erősebb, bevehetetlen várról tartalmas kiállítást láthatunk a Tihanyi Bencés Apátság altemplomában, érdemes felkeresni. A kiállítás egyik legizgalmasabb része a záróterem, ahol a mai szerzetesek mindennapjaiba láthatunk bele. Tihany egykori várának történetét látványos képeken követhetjük végig a Pazirik Kft. jóvoltából.

Siófok őstörténete: Olvasmányaim között a legnagyobb kuriózum a 91 éves térképész, Faragó Sándor által kézzel írt kötet volt Siófok őstörténetéről, amit egy siófoki ismerősömtől kaptam kölcsön. Részletesen megismerhetjük a könyvből Siófok kialakulását, a szerző saját térképein követhetjük a tó és a város változását, élmény volt olvasni! Igazi, lebilincselő remekmű. Az időrendi sorrendben közölt térképeken látványosan megfigyelhető, ahogyan a Lusta faluból a turzásgátra átköltözött új Fok falu szépen kinövi magát Siófok várossá.

Balatoni mondavilág: A felkészülés során nagy élvezettel olvastam a Balatonhoz kötődő színes mondavilágot. Lipták Gábor: Aranyhíd – Balatoni mesék, mondák, történetek című könyvében több kedvencem is van. Az egyik persze a Visszhang legendája, a másik a Balatonudvariban található szívalakú sírok története, vagy Kenese mondája Ibolyáról, aki elhagyta apját, Csittény vezért szerelméért, Sándorért, majd mindkét férfit elveszítette, amikor azok párbajoztak. Ma a Csittény-hegy és a Sándor-hegy neve őrzi az emléküket, illetve a két hegyen viruló ibolyák emlékeztetnek a zárdába vonult lányra.

Meredek partfalak: Balatonkenese, Balatonakarattya és Balatonvilágos magas partfalairól csodaszép kilátás nyílik a Balatonra. Ezek a meredek partfalak réges-régi korok emlékét őrzik, a több millió évvel ezelőtt itt hömpölygő Pannon-tenger maradványai. Az őstengerben, mely egykor az egész mostani Magyarországot beborította, sok érdekes, mára kihalt lény élt, pl. a hatalmas méretű Carcharocles megalodon őscápa. A kifejlett példányok akár 16-18 méter hosszúra is megnőttek, tömegük elérhette a 100 tonnát is. 

Kenese különlegességei: Balatonkenese nem csak a magasfalról, de az abban kialakított tatárlikakról is nevezetes, melyek sok embernek nyújtottak menedéket a tatárjárás során. Szinén Kenese büszkesége a szépséges, fehér vagy rózsaszín virágú, mézédes illatú tátorján növény, mely kizárólag itt él.

Pontyrekord: A pontyhorgászat rekordja a Balaton keleti öbléhez, Balatonakarattyához kötődik. Itt fogta ki 2019-ben Bartha Tamás a 27 kg-os pontykirályt, eddig ez a ponty tartja a súlyrekordot.

Aligai titokzatos sziget: A keleti öböl érdekességeinek egyike a balatonvilágosi magaspartról, a Panoráma-kilátóról látható mesterséges sziget. Ez a furcsa betongyűrű valójában egy ülepítő medence, mely megszűrte, megtisztította a Balatonból kiszivattyúzott vizet, mellyel a közeli gyümölcsföldeket öntözték az 1960-as években.

Szív alakú sírok: A Balatonudvariban található többszáz éves szív alakú sírokhoz többféle szívszorító legenda kötődik. A legismertebb, hogy a szív alakú sírokat egy a szerelmes kőfaragó kezdte el faragni, akinek a Balatonba veszett a jegyese. A temetőt 1770 körül nyitották meg a református és katolikus hívek számára, külön részbe temetkeztek az izraeliták. Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című könyvében (1900) részletesen ír a temetőben látható különös, szív alakú sírkövekről. A sírkőfeliratok idővel lekoptak, majd 1980-ban az önkormányzat restauráltatta azokat. 1999-ben korabeli születési anyakönyvek tanulmányozásából szerzett nevek ismeretével sikerült újra több, eddig nehezen olvasható feliratot újravésni, majd Marton Jenő tollából nagyszerű könyv is született a temetőről. Azóta ismét eltelt több mint 20 év, és a feliratok megint megkoptak kissé. Négyszer is visszamentem az öreg temetőbe, hogy újra és újra szemügyre vegyem a sírokat. Lerajzoltam, melyik kő hol fekszik, melyiken mi a felirat. Némelyiken sokat gondolkodtam, megpróbáltam a helyenként lekopott szavakat kiegészíteni. Eközben feltűnt, hogy az itt nyugvók közül számunkra sok a kifejezetten fiatal, az átlagéletkor jóval alacsonyabb volt a mainál. A girbe-gurba sorok, a következetlen helyesírás kedvessé és emberivé teszi a sírokon olvasható szövegeket.

Balatoncsicsó templomromja: Szent Balázs templomának romja igazi élmény volt nekem, különös atmoszférája van. Csodaszép kilátás tárul elénk. Eddig valahogy nem jártam itt, de a könyvre készülve ide is ellátogattunk. Nagyon tetszett, megérintő hely. Ha felkeressük, ne a 71-es út felől menjünk, hanem Szentantalfáról Mencshely felé haladva, majd Szentantalfa után térjünk le jobbra. Ki is van táblázva! A templom még ma is tekintélyes méretű, olykor a helyiek itt tartják esküvőjüket. Február első szombatján pedig rendszerint megtartják a hagyományos Balázs-áldást, a torokbetegek védőszentjeként tisztelt Szent Balázs püspök emlékére.

Újlaki templomrom: Amíg a könyvre nem kezdtem el készülni, addig nem is tudtam az Újlaki templomrom létezéséről. Amikor azonban mélyebben beleástam magam Tihany történetébe, hamar körvonalazódott, hogy ennek a csöpp romnak milyen fontos jelentősége volt egykor. A templom alatt, a parton terült el Újlak, az egykori révészfalu, itt találjuk ma is a kompot. Újlakban lakott a mindenkori révész, aki átevezett az utasokkal a Balaton egyik partjáról a másikra. Ahogyan ma is ezt teszi a komp, de persze ma már nem emberi kéz hajtja.

A tihanyi komp: A Tihany és Szántód között járó komp története régre nyúlik vissza. Izgalmas az egykori fotókat, rajzokat, festményeket nézegetni a vízi közlekedés változásáról: hogyan jutott el a technika az egyszerű, evezős fahajótól a mai modern komphajóig. A szállítandó „utasok” is megváltoztak az idők során, míg egykor szürkemarhát és juhokat vitt a komp, ma már autókat és biciklistákat. A komp helyére időről időre megdöbbentő tervek vetődnek fel, szóba került már híd, vagy alagút építése is, de szerencsére egyik sem valósult meg.

Apáti templom: A Tihanyi félsziget nyakában található Apáti templomrom az egykori Apáti falu emlékét őrzi. Régebben is sokszor láttam ezt a pici épületet, de nem gondoltam, hogy ennek a kis településnek mekkora jelentősége volt egykor! Valaha, amikor Tihany sziget volt, az Apátiban álló őrtoronyból őrizték a szigetet. Az Apáti templom romjai újjáépítve ma is láthatók. Az őrtorony romjait pedig szintén megtalálták, kiásták, majd visszatemették, így ma is ott nyugszanak a felszín alatt.

Sajkodi sétány: A sajkodi bicikliút alighanem az ország egyik legszebb kerékpáros- és sétaútja. A kiépítetlen Balaton-parton végigfutó keskeny utat kellemes árnyékba borítják a fölé hajló fák. Sokan sétálnak errefelé babakocsival, kutyával, könnyedén láthatunk kacsákat, hattyút… Paradicsom a Balaton partján.

Gőzmozdony Almádiban: Ha Balatonalmádiban járunk, a kisgyerekeseknek biztosan feltűnik egy hídon álló gyönyörű, fekete gőzmozdony. Az autóút a felüljáró alatt halad el. Ez a mozdony egy régi vasúti szakaszra emlékeztet, melyen 1909 és 1969 között közlekedtek a vonatok. A vasúti síneket 1974-ben végleg felszedték, de 1994-ben a MÁV 375,680-as pályaszámú gőzmozdonyát emlékül az egykori vonal felüljáró hídjára helyezték. Olykor még ma is felmerül az egykori vágányhálózat újbóli megépítése.

Örvényesi vízimalom: Tihanytól nem messze, Örvényesen láthatjuk az ország legöregebb, csaknem ezeréves vízimalmát. Már 1055-ben is megemlítik a korabeli iratok. Érdemes felkeresni, a malomőr részletesen megmutat az érdeklődőknek mindent, élvezetes, vidám program a kisgyerekeseknek főként. Az egykori istállóban ma régi eszközök, szerszámok egész tárháza látható, a malom őre meg is mutatja ezeket, elmagyarázza a legkisebbeknek, mi mire való.

Csopaki csonkatorony: Gyakran elhajtottunk kocsival a csopaki csonkatorony mellett. Mindig érdekelt, milyen lehetett eredetileg a ma már egymagában álldogáló templomtorony, így nagyon örültem, amikor találtam róla egy régi rajzot. A fémváz ma nagyon ötletesen megmutatja a szemlélődőknek, milyen volt a régi épület. A torony 2017 óta újra haranggal büszkélkedhet!

Csere-hegyi kőkilátó: Alsóörsön, a Csere-hegyi kilátó egészen különleges élmény. A torony akár egy középkori filmbe is beillene, úgy fest, mint egy vár. Ez volt a Balaton-felvidék első kőből épült kilátója. Eredetileg alacsonyabb volt, de a fák megnőttek, így a jobb kilátás érdekében ráépítették a faszerkezet, ami magasabbra emelti a kilátószintet.

A Veszprémi vár: Aki járt már Veszprémben, biztosan visszatér újra. Alighanem a legszebb magyar városok egyike. A szikla tetején magasodó várnegyed lenyűgöző látványt kölcsönöz az egész településnek. A várról számtalan régi forrás látható, nekem Masolino da Panicale 1420 körül készült festménye a kedvencem. A sziklatömbön kialakult városrész kibillentette a várost a megszokott horizontális közlekedési struktúrából, és vertikális útvonalakat hozott létre. Amikor a veszprémi várnegyedet rajzoltam, részletesen tanulmányoztam az egykori piarista gimnázium alaprajzait, hogy megértsem, miként jutottak le régen a diákok a sziklafalon kígyózó lépcsőn át a mélyben található tornateremhez.

Húsvéti tojásfák: A Balaton környéki településeken húsvétkor sok helyen láthatunk tojásfákat. Kedves szokás, akárcsak az advent idején állított szénabála-mikulások, hóemberek. Sok tojásfát megnéztem a Balaton körül, de a legtöbb tojást Kéthelyen láttam, csaknem 9000 hímes tojás csüngött a fán.

Gömbkilátó: Balatonboglár büszkesége a gömbkilátó. Egyedi formájával azonnal megakad rajta a szemünk, sötétedés után pedig olyan, mintha sok apró csillag világítana egy csokorban. Az egyedi, alumínium vázszerkezettel készült gömb 1963-ban épült fel a Városligetben. Az Idegenforgalmi Hivatal standjaként szolgáló építmény az első BNV (Budapesti Nemzetközi Vásár) egyik legnagyobb attrakciója volt. Később, 1967-ben költöztették át Balatonboglárra.

Balaton szíve: Zamárdit a Balaton szíveként emlegetik, ennek a kétezres évek végére nyúlik vissza a magyarázata. 2008. július 1-jén városi rangot kapott a település, ennek örömére 2008 augusztus 8-án több mint ezer ember sétált be a Balatonba, és egymás kezét megfogva egy nagy szívet alkottak. Azóta ezt minden évben megismétlik a helyiek. A szép eseményre emlékezve 2012. júniusában készült el a vízparton álló Balaton szíve térplasztika, melynek szív alakú nyílásán át - megfelelő nézőpontból - a Tihanyi Bencés Apátságot láthatjuk. 

Csipkeverés Balatonendréden: Balatonendréd büszkesége a csipkeverés. Nekem nagyon tetszik az újraélesztett hagyomány története. Az első csipkeverő tanfolyam 1908-ban indult Kájel Endre református tiszteletes szervezésében, igazi remekműveket produkálva. Később a hagyomány megfakult, de az 1990-es években a falu lakosai újraélesztették. 1996-ban az iskola tanárnői Késmárki Károlynétól megtanulták a csipkeverést, majd beépítették az iskolai tananyagba is: a lányok technika órán sajátították el nagyanyáik tudományát. Manapság a balatonendrédi Általános Iskolából nem ballag el úgy egy lány sem, hogy ne tanulná meg a csipkekészítés helyi hagyományait.

Kutyás strandok: Mivel nincs kutyám, nem is tudtam róla, hogy a Balatonnál kutyás strand is létezik! Nem is egy! Milyen jó ötlet! Így a fürdőzők magukkal vihetik a kutyákat is a strandra. Ha lesz egyszer kutyám, én is elviszem.

Fonyód várai: Fonyód története eleve érdekes, hiszen valaha, a Balaton szabályzása előtt sziget volt. Ennek köszönhetően jól védhető, biztonságos településnek tartották. Volt egy földvára is, mely már a honfoglalás előtt is állt, a X. században Koppány vezér birtoka volt. A vár sokáig fontos erődítmény volt, de a tatárjárás után elvesztette jelentőségét. Később a török támadások idején, az 1500-as években vált újra szükségessé egy vár építése. Az új palánkvárat a meglévő kőtemplom köré emelték, végleges formáját az 1550-es évek közepén nyerte el, ekkor már Palonai Magyar Bálint volt a várkapitány. 1570-ben a törökök egy várat kezdtek el építeni (Fehérbézsenyi vár vagy Törökvár), innen támadták a magyarokat. Végül 1575-ben a törökök elfoglalták a fonyódi cölöpvárat. A XX. századra csak a várárok maradt meg, de a helyi lakosoknak köszönhetően a külső palánkfalat újraépítették és fából őrtornyokat is készítettek az egykori falak mentén.

Balaton-átrepülés: Fonyódi érdekesség, hogy 1911-ben rendezték meg az első Balaton feletti átrepülést Badacsony és Fonyód között, ami komoly kihívásnak számított az akkori kisrepülőkkel. Három férfi szállt versenybe: Székely Mihály, Prodám Guidó és Lányi Antal. A próbatétlelt a legkevésbé esélyesnek tűnő Lányi Antal nyerte meg, akinek nagyszerű tettére ma is egy légcsavar emlékeztet a fonyódi strandon.

Csillagvár Balatonszentgyörgyön: A Balaton-könyv készítése előtt nem jártam a balatonszentgyörgyi Csillagvárban de most felkerestem, és megérte! A Festetics grófok egykori vadászvára csillag alakú alaprajzával, ódon falaival, óriási gyönyörű kertjével a világon egyedülálló. A fedett vár központi helyiségében található a több mint harminc méter mély kút. A parkban kis állatkert is működik, ami igazán nagy öröm a kisgyerekes családoknak.

Jéghalászat a Balatonon: Fekete István Téli berek című regényéből képet kaphatunk ugyan az egykori balatoni telekről, de mégsem tudtam szinte semmit arról, hogyan teltek az akkoriban jóval hidegebb telek. A régi fotók, leírások azonban sokat elárulnak a jéghalászat viszontagságairól, a nádvágók és jégvágók nehézségeiről, és arról is, hogyan hűtötték az élelmiszert a hűtőszekrény előtti korokban.

Vörsi Betlehem: A Balaton déli partjának nyugati csücskében találjuk Vörs települést, a Kis-Balaton fővárosát. Vörs több érdekességgel is büszkélkedhet: itt láthatjuk Közép-Európa legnagyobb Betlehemét, melynek története egészen 1948-ra nyúlik vissza. Ekkor bontották le a Szent Márton-templom Jézus Szíve oltárát, és annak helyére egy kisebb Betlehemet építettek. Ma már több mint 60 négyzetméteren csodálhatják meg látogatók advent első vasárnapjától kezdve január végéig. Vörs másik nevezetessége, hogy sokáig itt készítették a bödönhajókat, melyeket egyetlen fatörzsből vájtak ki.

Köveskáli mosóház: Amikor lerajzoltam a köveskáli mosóházat, utánajártam annak is, hogyan zajlott dédanyáink idejében egy nagymosás. Találtam róla több érdekes írást, érdemes elolvasni. Nem is olyan távoli múltban a nők, asszonyok még a patakban mosták a szennyes ruhát, aztán mosópadra fektetve sulykolófával verték ki belőle a lúgot, amibe előző nap beáztatták.

Dörgicse templomai: A Balaton-könyvhöz végigjárt számtalan helyszín közül Dörgicse volt az egyik kedvencem. Csöpp kis település, mégis három középkori templomrommal, és egy középkori kőhíddal is büszkélkedhet, nem beszélve az álomszép levendulásról.

Hegyestű bazaltorgonái: Hegyestű neve talán sokaknak ismerős, akik a Balatonfelvidéken gyakran kirándulnak. A bazaltorgonáiról ismert hegynek különös története van. Az elképesztően látványos kőoszlopokat ugyan a vukláni tevékenység hozta létre, de nem volnának láthatóak, ha a huszadik században nem használták volna a hegyet kőbányának. Mivel a bányászat során a hegy felét elbontották, így ma nagyszerűen láthatóvá vált az egykori vulkán belső szerkezete. Külön érdekesség, hogy valaha vár is volt itt.

Tacskószobor a keszthelyi Festetics-kastélyban: A Festetics család tagjai szerették a tacskókat. Több is volt nekik. Az egyik kutyusról, Erdmannról fehér márványszobor is készült, amit a kastély Tasziló-szobájának kandallója előtt láthatunk. A szobor Henri-Alfred Jacquemart francia szobrász műve, aki főként nagyszerű állatszobrairól volt híres. A kastélyban nem csak tacskószobrot találunk, a sarokszoba falán egy tacskóról készült festményt is felfedezhetünk.

Hintó pónilovakkal: A keszthelyi Festetics-családnak nagyon sok gyönyörű hintója volt. Ezek ma megtekinthetők a kastélyparkban található hintókiállításon. Volt azonban ezeken kívül egy aprócska hintó is, amolyan gyerekhintó. A kastély utolsó ura, Festetics IV. György herceg ugyanis mindössze 3-4 éves volt, amikor a kastélyt 1944-ben el kellett hagyniuk. Ezalatt a pár év alatt azonban volt egy saját hintója, melyet két póni húzott. Ha végiggördült Keszthely utcáin, mindenki mosolygott, derűt hozott a keszthelyiekre. A kis hintóról két nagyszerű könyvben olvastam: Kardos Laura, Iski Szilvia: Fénybe zárt idő, és Tar Ferenc: Egy arisztokrata család mindennapjai

Elefánt a Hévízi tóban: A Hévízi tó gyógyító erejéről csodákat mesélnek, akik kipróbálták, és valamely betegségüket szerencsésen maguk mögött hagyták. A tó azonban nem csupán embereket, olykor állatokat is meggyógyított. Így történt ez 1914-ben is, amikor a budapesti Állatkert reumás elefántját, Nellit Hévízre vitték kúrálni. A tó vize ismét csodát tett, az elefánt meggyógyult, és még sokáig élt jó egészségben.

A keszthelyi kastély tornya: Mialatt a Balaton-sorozat zárkötetének keszthelyi fejezetét készítettem, hatszor vonatoztam le Keszthelyre. Néha kellemes volt az út, néha kevésbé, hiszen a nyári forgalomban a vonaton sokszor jóval több utas gyűlt össze, mint amennyi ülőhely lett volna. Az egyik utazásom emlékezetes maradt, mert meghibásodás miatt két vasúti kocsit lekapcsoltak, ekkor aztán igazán sokan lettünk a lecsökkent méretű szerelvényen. Az utasok többsége emberségesen, türelemmel viselte a helyzetet, átadták a helyet az idősebbeknek, kisgyerekeseknek, én is átadtam a székem egy kismamának.  A vonatozás mindenesetre így is megérte, mert ez alkalommal végre megnézhettem a kastély tornyát is, ami a borús idő miatt korábban le volt zárva. Jó időben azonban megmászhatjuk a csigalécsőt, fel egyenesen a toronyba!

A Festetics-kastély ebédlője: A díszterem, melyet korábban Tükörterem néven ismertünk, az elmúlt évtizedekben rendezvényeknek adott otthont. 2022-ben azonban a termet felújították, és visszaállították eredeti funcióját, ugyanis itt étkezett valaha a Festetics család. A termet betölti a szemkápráztató pompával berendezett, 12 főre terített asztal. Minden terítékhez többféle evőeszköz, több különböző méretű és formájú pohár tartozik.

Badacsony, Rózsakő: A badacsonyi kirándulók közül sokan teszik fel a kérdést, hogy a Rózsakő miért nem a Rózakő nevet viseli, ha Szegedy Rózához kötődik a története? Erre az a választ, hogy  a kőhöz két legenda kapcsolódik. Az ismertebb szerint Szegedy Róza és Kisfaludy Sándor szívesen üldögéltek itt együtt, a kő talán az ő emléküket őrzi. A másik, régebbi történetet, Rózsika és László románcát olysói Gabányi János 1925-ös kötetében olvastam: Szentgyörgyi László katona volt, Mátyás király seregében harcolt. Csatába indulva elköszönt kedvesétől, Gyulafi Rózsától, Csobánc várurának lányától. A két fiatal a badacsonyi kőnél vett búcsút egymástól. Ide járt ki Rózsika, amíg visszavárta szerelmét. Végtelen volt a boldogság, amikor a fiú hazatért.

Badacsonyi tündérek: Badacsony hegyének szépsége sok írót, költőt megihletett. Voltak közöttük olyanok is, akik úgy gondolták, hogy Badacsony hegye annyira szép, hogy biztosan tündérek élnek arrafelé. Eötvös Károly így írt: " Sosem felejtem el azt a pillanatot, amikor én ezt a tündérországot először megláttam." Mikszáth Kálmán szerint: „A túlsó oldalon, messze, messze, ahova a szem már alig ér, kék selyemszövet látszott kiterítve a rétségeken. Rostó uram mondta: Az a Balaton. Ott laknak a vízi tündérek.” Mindezekről Káloczy Kálmán tanulmányában olvastam.

Szentbékkálla Kőtenger: A Káli-medence természeti kincsét, a Kőtengert valószínűleg sokan ismerik. Sok hatalmas szikla fekszik egymás hegyén-hátán, mintha jókedvében szórta volna szét őket az Isten. Feltétlenül érdemes felkeresni, felnőttnek és gyereknek egyaránt hatalmas élmény az óriási tömbök felfedezése, bebarangolása, megmászása. Korábban a Kelemen-kőnek nevezett ingókő volt az egyik legnagyobb attrakció, ami több másik kőre támaszkodva imbolygott a magasban, egy felnőtt ember súlyától ide-oda billegett, akárcak egy libikóka. Magam is számtalanszor billegtem rajta, de 2023 nyarán már úgy tapasztaltam, hogy az ingókő nem mozog, valószínűleg a hatalmas sziklatömb 2023-ra talált magának egy olyan poziciót, amiben szilárdan letámaszkodhat. 

Modern építészet a Balatonnál: Ki ne ismerné a Szántódi Révnél álló érdekes, hiperbolikus paraboloid formájú kis vasbetonépületet? Vagy szintén figyelemre méltó formával bír a tihanyi hajóállomás partszakaszán álló palacsintázóként működő vasbeton héjszerkezet, ami egykor postaként funkcionált. Nem csak ezek, sok más érdekesség is épült a 60-es, 70-es években a Balaton partján. Ezek egy része ma is áll, de sajnos olyan is akad, amit ma már csak régi fotókon láthatunk, mint például a siófoki Orion bár. Ezek a szokatlan építmények a vasbeton építészet úttörő korszakának remekei, érdemes volna megőrizni őket, hiszen híven őrzik a korszak kreatív formavilágát és technikai újításait. Jó példa erre a badacsonyi Tátika Étterem felújítása.

Vízimalmok a Balaton körül: Még ma is láthatunk működő vízimalmot a Balaton közelében, de könnyedén összeszámolhatjuk valamennyit, hiszen mapaság már csak kevés áll. Valaha azonban temérdek vízimalom állt ezen a vidéken, molnárok egész generációi mesélhetnének róla. Felkerestem azt a néhányat, amit manapság is láthatunk: Csopak, Örvényes, Kapolcs, Diszel, Tapolca, Zalaszántó, Zalamerenye, Nemeshany, nekem ez utóbbi a kedvencem. Igazán érdemes ezeket felvenni a nyári programok közé! A legtöbb helyen nagyszerű vezetést is kapunk, ami élvezetes és érdekes a kicsik és a nagyok számára is (Örvényesen, Gyenesdiáson, Csopakon és Nemeshanyban is).

Veszprémi Állatkert: Veszprém gyönyörű városának ikonikus helyszíne az 1958-ban megnyíló Kittenberger Kálmán Állatkert, szinte nincs is olyan kisgyerekes család, aki ne ismerné. Megnyitása óta töretlen népszerűségnek örvend, állatparkja folyamatosan bővül. Akár egy egész napot is eltölthetünk itt, felnőtt és gyerek egyaránt garantáltan élvezni fogja. Ma már a számtalan egzotikus, érdekes szelíd és kevésbé szelíd állatlakó mellett Dínópark is várja a gyerekeket. 2014-ben indult meg az a látványos fejlesztés, melynek keretében megépült az új elefántház, átadták a vízi élővilágot, fókákat és pingvineket bemutató részt, elkészült az új orrszarvúház és a lámák új kifutója. A nagymúltú állatkert sok érdekességet rejt, érdemes felkeresni!

Rezi és Tátika vára: Rezi vára és Tátika vára a Balaton-felvidék két kevésbé ismert várromja. Egészen közel vannak egymáshoz, mindkettő megközelíthető egy könnyű erdei sétával, érdemes nekivágni! A két vár története összekapcsolódik, mindkettőhöz szép, szerelmes legenda kapcsolódik. Ezekről olysói Gabányi János: Magyar várak legendái című 1925-ös kötetében olvastam.

Sümeg vára: Sümeg vára az egyik legcsodálatosabb helyszín, amit a Balaton körül meglátogathatunk. Többször is végigjártam, mire  minden részletet alaposan megnéztem, felvázoltam. A várat feltehetően 1210 körül kezdték építeni, de valószínű, hogy ezelőtt is állt erődítmény a hegytetőn. Sümeg hegye engem mindig lenyűgöz, olyan, mint egy öreg király, akinek a sümegi vár a koronája. A várról csodálatos rekonstrukciós animációt készített Szakonyi Balázs, 2014-ben. A várról sok cikk olvasható, nekem a Kő-kövön blog és a Várlexikon tetszett legjobban.

Balaton Díj: Köszönöm a Balatoni Sövetségnek a Balaton Díjat, melyet 2024-ben vehettem át Keszthelyen, a Brúnó a Balatonon sorozatomért. „Bartos Erika mára az óvodás gyerekeket nevelő családok idegenvezetőjévé vált, mivel a Brúnó sorozat történetei valós helyszínen játszódnak. A mesékben szereplő helyeket gyakran keresik fel a családok, s így a Balatont is bejárják, amivel a családi együttléten túl a balatoni turizmushoz is mérhetően hozzájárul a könyvsorozat.​ A mai irodalmi élet szereplői közül kevesen járulnak hozzá ekkora mértékben a Balaton népszerűsítéséhez, különösen a jövő nemzedékének, az óvodás korosztály megszólításával."